A BACO tesztben hat különböző helyzet van, amelyek a gyakori munkahelyi stressz-forrásokat modellezik: időkényszer, mások jelenléte, feladat feltorlódás, tervezett cselekvés akadályozottsága, hamis visszajelzés és kedvezőtlen munkakörülmények.

A tesztet alkotó szimulációs helyzetek többsége úgy lett kialakítva, hogy azokban egyaránt jelen legyenek a stresszmentes és a stresszel teli helyzetek, annak érdekében, hogy össze lehessen hasonlítani a tesztelő teljesítményét a két szakaszban.

A BACO teszt segítségével teljes képet kaphat arról, hogy a jelöltjei mennyire képesek megbirkózni ezekkel a gyakran előálló munkahelyi stresszhelyzetekkel.

Az időnyomást tartalmazó szituációban a legfontosabb információ, hogy mennyire képes a jelölt a teljesítmény optimalizálására és stabilizálására: azaz képes-e fenntartani, vagy akár növelni a teljesítményét akkor, amikor időkényszer alatt kell dolgoznia, ahhoz képest amikor korlátlan idő áll a rendelkezésére a feladatok elvégzéséhez. Vizsgálhatjuk továbbá, hogy mennyi hibát ejt az időkényszer nélküli vs. alatti tesztfázisban, valamint, hogy mennyire gyorsan tud reagálni a stresszor megjelenésére. Összességében véve mind az időkényszer alatti munkavégzése mennyiségére, mind minőségére nézve információt kapunk a jelöltről.

A mások jelenléte szituációból kiderül, hogy a jelölt mennyire képes az átlagosnál magasabb minőségű teljesítményt nyújtani egyszerű feladatokban, miközben mások figyelik őt. A sebességét is tudjuk vizsgálni a szerint, hogy mennyire változik (lassul, gyorsul) akkor, amikor figyelik vs. amikor nem figyelik.

Abban a helyzetben, amikor arra kérjük a jelöltet, hogy egyszerre több feladatot oldjon meg, két fő változón keresztül tudjuk vizsgálni a teljesítményét: egyrészt, hogy mennyit tud megcsinálni az elsődleges feladatból, másrészt, hogy mennyire hatékonyan tud haladni a másodlagos feladatokkal. Vizsgálni tudjuk továbbá a kitartását, ami azt jelenti, hogy mennyi időn keresztül hajlandó bajlódni az egyre torlódó feladatokkal. Információt kapunk továbbá arról is, hogy mennyire képes egyensúlyt teremteni az elsődleges és a másodlagos feladatok között.

A tervezett tevékenység akadályoztatása során vizsgálhatjuk, hogy képes-e a jelölt elérni a célját az akadályok ellenére, és ezt milyen sebességgel tudja megtenni. Emellett az akadályok finomabb hatásait is látjuk, a jelölt céltalan tevékenysége révén (amikor megáll, vagy a céllal ellentétes irányban haladva felesleges lépéseket tesz).

A hamis visszajelzések esetében az a kérdés, hogy kitart-e a jelölt az általa választott stratégia mellett, annak ellenére, hogy negatív visszajelzéseket kap róla. Mennyi időt tölt el ezekkel a visszajelzésekkel, mennyire teszi bizonytalanná a kialakult helyzet? Természetesen nem csak az a kérdés, hogy kitart-e az eredetileg választott stratégiája mellett, hanem hogy az a stratégia mennyiben felel meg annak, amit mi várunk el tőle egy ilyen helyzetben?

Végül a kedvezőtlen munkakörülmények között az lesz a kérdés, hogy mennyire gyorsan és pontosan tud haladni, és mennyi időt tölt el a munkával akkor, amikor nem ideálisak a munkakörülmények. Vizsgálható továbbá, hogy az ilyen helyzetekben mennyire támaszkodik külső segítségére és mennyire zavarodik össze.

Összességében véve a BACO teszten jól teljesítő jelöltek olyan emberek, akik képesek megbirkózni az idői kényszerrel, mások jelenlétével, a feltorlódó feladatokkal, a terveket átszabó akadályokkal, a hamis visszajelzésekkel és a kedvezőtlen munkakörülményekkel, miközben a gyengén teljesítő jelölteknek gondjaik akadnak a stresszes helyzetekkel. A fő változókban hasonló teljesítményt nyújtó jelöltek között is különbséget tudunk tenni az olyan másodlagos változók segítségével, mint a céltalan viselkedés, a zavartság, vagy éppen a munkakörhöz nem illeszkedő stratégiák választása.

A cikksorozat utolsó részében bemutatjuk, hogy milyen más tesztek segítségével mérhető még a reziliencia a VTS-ben.