Az AC/DC programokon közkedvelt modelling-helyzetnek számít az a felállás, amikor a résztvevőnek egy beépített szereplővel kell beszélgetnie.

Ilyen helyzet például az, ahol a beépített szereplő alakítja a résztvevő visszajelzésre váró beosztottját, kíváncsi felettesét, vagy éppen rafinált tárgyalópartnerét. A beépített szereplő feladata nem csak nehéz, de a legtöbb esetben komoly felelősséggel is jár, ezért azt csak jól felkészített szakembernek szabad vállalnia. Miért is?

• A beépített szereplőnek is biztosítania kell az AC program standardizáltságát, mégpedig úgy, hogy minden jelölt esetében mindig a szerepleírásban foglaltak szerint viselkedik az adott helyzetben. Ha két jelölt hasonló reakciójához más-más módon viszonyul, esetleg nem ugyanazokat az információkat (vagy nem ugyanúgy) hozza fel a beszélgetésben, akkor a körülmények nem lesznek egységesek, és végső soron igazságtalan és szakmaiatlan lesz a jelöltek teljesítményét összevetni.
• Másrészt viszont, egy DC esetében egyáltalán nincs szükség arra, hogy összehasonlítsuk a résztvevők teljesítményét, ezért a beépített szereplő jóval szabadabban bánhat a szerepleírással. Ez a szabadság azonban sokszor nehezebb feladatot teremt: különböző inputok adásával úgy kell alakítania a beszélgetést, hogy az értékelni kívánt kompetenciák minél inkább megfigyelhetővé váljanak. Tehát folyamatosan monitoroznia kell, hogy az értékelők elegendő információt gyűjthettek-e a beszélgetésből ahhoz, hogy értékelni tudják a kompetenciákat, és annak megfelelően kell folytatnia a beszélgetést. Mindez nagyfokú improvizációt is igényel, ami egyáltalán nem egyszerű feladat.
• Egyszer minden beépített szereplő találkozni fog váratlan és kényes helyzetekkel, aminek lereagálására a szereplőleírás csak ritkán készít fel. Ilyen nehéz helyzet lehet az, amikor a résztvevő idegességében hosszú percekig meg sem szólal; esetleg figyelmetlenségből teljesen átkölti a feladatlapon leírtakat, lényegesen könnyebb vagy más helyzetet teremtve ezáltal. Mikor és hogyan kell ilyenkor közbeavatkozni, ha egyáltalán kell? Nem magától értetődő a válasz, és leginkább az adott helyzettől függ. De hasonlóan problémás – de teljesen életszerű – szituáció az, amikor a résztvevő olyan butaságot mond, hogy attól nevetnünk kell, vagy esetleg amikor nagyon nehezen lehet csak megérteni a tájszólását. Ezekben az esetekben hatványozottan kell törekednünk arra, hogy ne bántsuk meg.
• Egy AC/DC nap alkalmával gyakran előfordul, hogy ugyanazt a szerepet egymás után ötször-hatszor is el kell játszani, ugyanolyan hitelesen. Talán a legnehezebb ezek közül az az eset, amikor sokadjára kell ugyanazon a (résztvevőktől érkező) információn meglepődni, ahogyan azt a szerep megkívánja. Nem csoda, hogy vannak olyan AC/DC programok, ahol a feladatot valódi színészekre bízzák.
• A beépített szereplő egész ember figyelmét kívánja. Ettől függetlenül az értékelésben is részt vehet, ha marad kapacitása a megfigyelésre.

A szerep elvállalása tehát nem csak azzal jár, hogy beülök, és elbeszélgetek a résztvevővel – komoly felkészülést igényel, hiszen a beépített szereplő a résztvevők karrierútjára és az AC/DC programmal kapcsolatos megélésére is direkt ráhatással bír.