Az Ortner és munkatársai (2009) által kidolgozott BACO teszt az úgynevezett objektív személyiségtesztek csoportjába tartozik.

 Ezeknek a teszteknek az a sajátossága, hogy ötvözik a képességtesztelést a személyiségvonások mérésével. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg a tesztelő úgy véli, hogy éppen egy képességtesztet tölt ki, addig a valóságban nem csak a képességeit, hanem a feladatokhoz való viszonyulását is le tudjuk mérni. Például egy objektív személyiségtesztben az a tesztelő feladata, hogy szimbólumokat párosítson össze egymással meghatározott minták alapján. Ezt időre kell megtennie, majd, amikor lejár az idő jelezzük neki, hogy milyen teljesítményt ért el. Ezt követően vállalást kell tennie, hogy egy következő körben ugyanennyi idő alatt milyen teljesítményt fog nyújtani. A teszt egyik mért változója az aspirációs szint azt mutatja meg, hogy mennyire ambiciózusok a tesztelő vállalásai. Ugyanakkor a teszt egy másik mutatója, amit cél-különbségnek nevezzünk arra mutat rá, hogy mennyire sikerül a tesztelőnek valóban a vállalásainak megfelelő eredményeket elérnie. Mivel valódi képességmérésről van szó, így az ambíciót és a cél-különbséget el tudjuk helyezni a másokhoz viszonyított teljesítmény kontextusában. Ez már árulkodó információ a tesztelt személy munkastílusáról: például össze lehet hasonlítani egy olyan embert, aki sokat vállal, de nem tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak, viszont amúgy alapvetően magas a teljesítménye egy olyan emberrel, aki keveset vállal, ezt el tudja érni, de alacsony a teljesítménye.

A BACO szintén ezen a logikán alapul. A tesztelt személyeket nem kérdezzük arról, hogy mennyire reziliensek, hanem behelyezzük őket hat olyan mini szituációba, ahol embert próbáló kihívásokkal kell találkozniuk. A hat szituáció során a munkahelyi környezetben gyakori akadályokkal találják szembe magukat a tesztelt személyek: az időkényszerrel; mások jelenlétével; a feladat feltorlódással; váratlan változásokkal; a helyzethez nem illeszkedő visszajelzésekkel és kedvezőtlen munkakörülményekkel. A tesztben azt vizsgáljuk, hogy ezek az akadályok mennyire rontják le a tesztelt személy teljesítményét.

Ezek a mini szituációk jellemzően 10-15 perc hosszúságúak, és egymástól függetlenül is felvehetők. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tesztelési idő 10-15 perctől körülbelül 70 percig terjedhet. A teszt megbízhatóságát és érvényességét több kutatás is igazolja (pl. Kieweg, 2004). A tesztkitöltést követően kapott 40 változó értelmezését egy 511 fős reprezentatív normacsoport segíti. A következő kép a BACO egyik altesztjét mutatja meg:

Ebben az altesztben a tesztelt személynek egy mindig változó labirintusban kell célba jutnia, miközben nem is biztos, hogy egyáltalán valóban célba lehet jutnia. A teszt képes az olyan változók azonosítására is, mint például a megállás és a kóborlás. A megállás azt jelenti, hogy mennyi időt töltött a tesztelt személy azzal, hogy tétlenül szemlélődött, a kóborlás azt jelenti, hogy mennyi időt töltött olyan lépésekkel, amelyek biztosan nem voltak célratörők.

A 6 alteszt 40 változója kirajzolja a tesztelt személy ellenállását a munkahelyi közegben sokszor előforduló kihívásokkal szemben.

Irodalmak

Kieweg, D. (2004). Testanordnung zur Überprüfung der Reflexions- und Modifikationsbereitschaft hinsichtlich des Selbstbildes. Dissertation, University of Vienna, Vienna.

Ortner, T.M., Kubinger, K.D., Schrott, A., Radinger, R., & Litzenberger, M. (2009). Resilience Assessment. Test Label BACO. Schuhfried GmbH, Mödling.