HÍREK

Élményalapú AC

Az Assessment Centre – a továbbiakban röviden AC – azon dolgokhoz hasonlít, mint pl. az ananász vagy a gránátalma, amikről sokan tudnak, szeretik is, tudják, hogy nagyon hasznos, ám igen kevesen tudják hogyan kell valóban helyesen alkalmazni, ügyesen hozzáférni a lényegéhez.

A kiválasztásban leggyakrabban alkalmazott nagy hármasból – interjú, teszt, AC – talán a legritkábban alkalmazott eszköz, miközben minden kutatás szerint a legmagasabb a prediktív validitása. 

A távolságtartás egyik oka lehet, hogy még mindig számtalan téves, az AC-val dolgozó szakemberek által is hangoztatott gondolat, mondat kíséri az AC-ról szóló diskurzusokat. Például:

  • az AC a legdrágább kiválasztási eszköz – NEM, nem az
  • az AC-val csak kompetenciákat tudunk mérni – NEM, nem csak, sőt
  • az AC-ban minden kompetenciát legalább 2 helyzetben kell mérni – NEM, nem indokolt
  • az AC nagyon rideg, a résztvevők számára kellemetlen helyzet – NEM, nem szükségszerűen

A felsorolást nem is folytatjuk, nehogy ezek a téves állítások rögzüljenek. 

Ebben a rövid írásban most az utolsó téves állítással kapcsolatosan igyekszünk más megvilágításból beszélni. Állításunk: az AC tud támogató, élvezhető környezetben működni, amit a résztvevők is pozitív érzelmekkel élnek meg.

Az élményalapúság modern korunk egyik kulcs szava, amivel igyekszünk partnereinket, fogyasztóinkat megnyerni. És működik. Működik az AC-ban is, mert alkalmas az érdeklődés felkeltésére, a motiváció aktiválására, s ezek segítségével nagyobb elköteleződést tudunk elérni. Ehhez pedig elegendő olyan környezetet teremteni, ami struktúrájában hasonlít a munkakörnyezethez – kapcsolat a valósággal -, kézzelfogható célokkal bír – eredményesség és haladás érzetének megteremtése -, és megadja a modern tapasztalati tanulással együtt járó élményeket – játékosítás. A mérési környezet megteremtésénél természetesen kiemelt feladat, hogy azt illesszük a szervezeti kultúrához, pl.: amennyiben erős a CSR a cégnél, akkor lehet egy társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos modelling helyzet, vagy ha a szervezeti játékosság megengedi, akkor akár bátran használhatunk építőkockákat is. Mindenkinek más nyújt, jelent élményt.

Az élményalapú helyzetek adta felszabadult bevonódással pedig összességében még pontosabb mérési, megfigyelési lehetőséget kapunk, hiszen még közelebb lépünk a természetes viselkedéshez.

Tapasztalatunk szerint ezek az élmények maradandóbbá teszik a megéléseket, a személyes tapasztalatot, tisztábbá és nyíltabbá az önreflexiót. S mivel az emlék, a tapasztalat megőrzése bizonyítottan könnyebb, ha az emlékhez – pozitív – érzések kapcsolódnak, a fejlesztő hatás is hosszabb távú lesz. 

Legyünk bátrak az AC innovációjában! 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!