Sok olyan munka van, ahol az egyik legnagyobb nehézség az, hogy viszonylag hosszú ideig ugyanaz a műveletet kell végezni, vagy éppen hosszú eseménytelen időszakok után nagyon hirtelen kell a teljesítmény maximumát aktiválni.

Ezekben a munkakörökben arra van szükség, hogy a munkakör betöltője képes legyen egyrészt elviselni a monoton helyzeteket, másrészt képes legyen mozgósítani a képességeit, amikor arra van szükség, hogy teljesítsen. A Vienna Test System több megoldást kínál a monotóniatűrés vizsgálatára.

Az ALS nevű tesztben a kitöltő feladata, hogy egyszerű számolási műveleteket végezzen el viszonylag hosszú időn keresztül. Mivel a számolások könnyűek, így általában az történik, hogy az idő múlásával egyre könnyebb lesz a feladat, a teszt kitöltőjének egyre kevesebb energiát kell mozgósítania annak érdekében, hogy jól válaszoljon. Nem így az alacsony monotóniatűréssel rendelkező emberek! Számukra a 20 perces teszt percről percre haladva lesz egyre kínkeservesebb élmény: a teljesítményük nem vagy csak kismértékben javul. Ezt fejezi ki az a változó, ami a teljesítményt idői bontásban mutatja meg. Az ilyen típusú tesztek legnagyobb előnye, hogy az ezeken elért alacsony teljesítmény valóban aggasztó. Mivel a teszt leghosszabb verziója sem tart 22 percnél tovább, így az itt nyújtott alacsony teljesítmény előfeltételezi a kudarcot az olyan munkakörökben, ahol a monoton helyzetek gyakoriak. 

Egy másik monotóniatűrést mérő tesztben a tesztelt személy feladata, hogy egy sorból kiválasza az oda nem illő elemet. Minden sorban négy elem van, amelyből három ugyanolyan, egy pedig különbözik. A monotónia ott kezdődik, hogy ezekből a sorokból rengeteg van, amelyek egy táblázatos formában egyre csak jönnek és jönnek. A monotónia elviselését két dologból lehet tudni: mennyi ideig marad a helyzetben a kitöltő, illetve mennyire pontosan dolgozik. A kettő együtt adja ki a monotóniatűrés képességét: az a jó, ha valaki kitart és jól teljesít a helyzetben. 

A mentális forgatást, és ezúttal a téri orientációt méri a 3D nevű teszt. Ez különösen fontos gépjárművezetői munkakörökben, amelybe beletartoznak például a targoncás, raktáros pozíciót betöltő munkatársak is. A 3D teszt során egy ábrát látunk és egy nyilat, ami az ábra egy részét mutatja. Ezt követően a rendelkezésre álló lehetőségek közül ki kell választanunk, hogy mit látnánk, ha az ábrát a nyíl irányából látnánk. A fentebb bemutatott monotóniatűréshez hasonlóan itt is magától értetődik a teszt hasznossága, hiszen az ilyen típusú specifikus képességteszteknél szinte egy-az-egyben megfelelés van aközött, amit mérünk (mentális forgatás) és aközött, amit bejósolni akarunk (téri orientáció a mindennapokban). 

A mozgásérzékelés pontosságát méri a ZBA nevű teszt. A ZBA tesztben egy golyó mozgását követhetjük végig. Azt követően, hogy megfigyelhettük a golyó mozgását és sebességét, a golyó eltűnik, majd kis idő múlva arra kell válaszolnunk, hogy hol fog ismét felbukkanni. Azon kívül, hogy ez a teszt kiválóan alkalmazható a sportpszichológiai mérések területén, a fizikai munkaerőről is hasznos információt árul el. Megint arról van szó, mint a 3D esetében: az olyan munkakörökben használható, ahol szükséges a mozgás pontos becslése például a gépjárműveket vezetők esetén. A teszttel végzett érvényességi vizsgálat megmutatta például, hogy mind a mozgás alul-, mind a felülbecslése balesetek forrása lehet. 

Összefoglalva az ALS, AHA, 3D és ZBA tesztek nagyban segíthetik a fizikai munkaerő beválásának a bejóslását. Ezek a praktikus tesztek gyakorlatilag munkapróba-szerűen működnek: mivel pontosan azt mérik, amit bejósolnak, így a teszten elért pontszámok rendkívül informatívak a jelöltek képességeivel kapcsolatban.

A sorozat negyedik záró részében bemutatjuk azokat a teszteket, amelyeket egy modern mérési laborban lehet használni: a perifériális látást tesztelő PP-t, a kézügyességet mérő MLS-t és az éberséget mérő FLIM tesztet.