A kiválasztás során használt gondolkodási képességet mérő tesztek gyakran találkoznak a jelöltek ellenérzéseivel. Az ilyen típusú tesztek alacsony elfogadottságára elég hamar lehet bizonyítékokat gyűjteni az internetről. Egy gyors keresés elvezet minket a következő mondatokig.

Egy informatikus pozícióra jelentkezett személy írja a következőt: „A teszt második része tartalmazott egy rakás kérdést, amelyek a logikámat voltak hivatottak lemérni. Éppen csak, amikor arra gondoltam, hogy majd tesztelik a releváns számítástechnikai, programozással kapcsolatos képességeimet, szembetaláltam magam egy sor kérdéssel, amelyek az általános iskolába repítettek vissza.” Egy másik jelölt szintén arra panaszkodik, hogy iskolai algebrai példákat kellett megoldania a tesztelés során. Gyakran találkozhatunk a jelöltek rossz érzéseivel, még akkor is, ha egyébként a teszt relevanciáját nem is vitatják: „Még soha életemben nem éreztem magam ennyire butának, mint a teszt kitöltése során. Elsírtam magam, elvesztettem a hitemet, és nagyon-nagyon hülyének éreztem magam”. „Egy hülye lúzer vagyok”, írja egy másik jelölt. Mindez érinti persze a szervezet megítélését is: „Véleményem szerint ezek a tesztek abszurdak voltak, és semmi közük nem volt ahhoz, hogy a munkámat milyen színvonalon tudom elvégezni. A tesztelés… visszavonhatatlanul negatív benyomásokat alakított ki bennem a szervezetről”. 

A SMART teszt több okból képes kivédeni ezeket a problémákat. Az egyik legfontosabb előnye, hogy kifejezetten munkahelyi közegbe van elhelyezve a tesztelés, így a feladatok nagyon erős hasonlóságot mutatnak azokkal a feladatokkal, amelyekkel egy irodai munkakörben dolgozó személy találkozhat. Ezek a feladatok azért életszerűek, mert pontosan arról szólnak, ami a munkahelyen is történik: szövegeket kell megérteni, számokkal kell dolgozni azért, hogy választ tudjunk adni értelmes kérdésekre, tervezni kell az idővel és a rendelkezésre álló erőforrásokkal és így tovább. Ha a kitöltő unalmasnak találja ezeket a feladatokat, akkor az irodai munkát is unalmasnak fogja látni, hiszen a SMART szinte munkapróbaként fogható fel: életképekből áll egy cég mindennapjaiból. A tesztelés során a kitöltőt nem tesszük be egy életszerűtlen, frusztráló helyzetbe: használhat számológépet, jegyzettömböt, eloszthatja a saját idejét, szabadon eldöntheti, hogy melyik feladatra mennyi időt szán. A teszt objektivitást a teszt mögötti reprezentatív normacsoport biztosítja: ez alapján tudjuk megmondani, hogy a kitöltő miként teljesít másokhoz képest. Ez egyúttal a diszkriminatív jelleg ellen is hat: a teszt normája úgy lett kialakítva, hogy kezelni tudja az esetleges életkori, nemi különbségeket. Ami szintén fontos, hogy itt a feladatok szövegezése sem rejt magában csapdákat: gyakori kritika az intelligenciatesztekkel szemben, hogy a feladatokat fehér, felső-középosztálybeli pszichológusok írják, így pontosan a hozzájuk hasonló magas végzettségű, fehér emberek értik meg a kérdéseket. Itt a kérdések jellege miatt ez a szempont fel sem merülhet, hiszen olyan problémákra kell válaszolni, amelyekkel a kitöltő nagy valószínűséggel találkozni fog a munkája során.

Egy további előnye az ilyen típusú tesztelésnek, hogy végül a kapott eredmények szigorúan munkahelyi közegre érvényesek. Azt tudjuk megmondani a teszt alapján, hogy mennyi esélye van a kitöltőnek arra, hogy boldoguljon egy szervezet mindennapjaiban jelentkező problémákkal, de fenntartjuk a lehetőségét annak, hogy más területeken jobb gondolkodási képességgel rendelkezik. Az itt kapott eredményeket könnyebb elfogadni, mint egy általános intelligencia teszten kapott eredményeket, hiszen maximum azt mutatják meg, hogy a kitöltő az átlagosnál alacsonyabb gondolkodási képességgel rendelkezik az üzleti életben, és nem azt, hogy általában véve butább, mint mások.

A SMART célja tehát, hogy egy magas arculati érvényességgel rendelkező teszt legyen, amely a jelöltekben is pozitívabb hatást vált ki (mert életszerű, nem unalmas, a munkához kapcsolódik és így tovább). Azt, hogy eléri ezt a célját Kersting 2008-ban publikált kutatása bizonyítja: a SMART más gondolkodási képességet mérő tesztekhez képest jóval magasabb elfogadottsággal rendelkezett a kitöltők körében.

Cikksorozatunk utolsó részében bemutatjuk egy nagyszabású magyar kutatás eredményeit.