Az Eysenck-féle „gigantikus hármas”, az Extraverzió, Érzelmi stabilitás és Kalandkeresés hármasára vonatkozik. Cikksorozatunk mostani részében áttekintjük, hogy milyen kapcsolatot találtak a kutatók a „gigantikus hármas” és különböző teljesítmény-, és munkahelyi változók között.

Az érzelmi stabilitás hiánya – avagy a „neurotikus munkatárs” – széleskörű negatív hatásokat mutat a munkahelyi teljesítmény és beilleszkedés szempontjából. Az érzelmileg instabil emberek többnyire rosszul teljesítenek, aminek több oka is van: nehezen tudnak odafigyelni a teljesítményhelyzetekben, szoronganak, és nem igazán bíznak a saját képességeikben. Az alacsony érzelmi stabilitás magasabb átélt munkahelyi stresszel jár, ami érzelmi kifáradáshoz, és azon keresztül kiégéshez vezet (pl. Harizanova és mtsai, 2018). Több olyan foglakozás van, amellyel kapcsolatban sikerült megmutatni, hogy az érzelmi stabilitás hiánya miként vezet problémákhoz. Zakaria Khan (2006) vizsgálatában például azt találta, hogy az érzelmileg instabil újságírók jobban aggódnak a határidők miatt, többet tépelődnek a hibáikon, és kellemetlenül érzik magukat a zsúfolt és hangos sajtótájékoztatókon. Ezek mind-mind olyan tényezők, amik végső soron alacsonyabb teljesítményhez vezetnek el náluk. Henningham (1997) azt találta, hogy a pilótaképzésben részt vevők közül a neurotikus introvertáltak négyszer nagyobb eséllyel buknak meg, mint a stabil introvertáltak. Hasonló személyiségprofilt találtak a hibázásra hajlamos sofőrök körében is. Slaughter és Kausel (2009) összességben arra jutottak, hogy az érzelmi instabilitás különösen káros olyan munkakörökben, amelyek emberek közötti intenzív együttműködést igényelnek, valamint a vezetői pozíciókban. Az érzelmileg instabil emberek gyakrabban váltanak munkahelyet is.

A kalandkeresésben magas pontszámot elérő emberek többnyire nem érnek el magas teljesítményt, de ennél is nagyobb probléma van velük a beilleszkedést mérő mutatókban. Általában a munkahelyi elégedettségben alacsony pontszámot érnek el, alacsony az elköteleződésük, valamint hajlamosak arra, hogy deviáns munkahelyi viselkedéseket kövessenek el. Sokszor előfordul náluk a kötelezettségmulasztás is.

Az extraverzió esetében már ellentmondásosabb kép formálható a kutatások alapján: néhány kutatás azt mutatja, hogy az érzelmileg stabil, alacsony kalandkereső introvertáltak érik el a magasabb munkahelyi teljesítményt, miközben más kutatásokban az extrovertált személyek emelkednek ki. Ezek az eredmények nem meglepők, hiszen az extraverzió – intraverzió kettősében Eysenck elsősorban azt hangsúlyozta, hogy máshogy ingerelhetők a kontinuum két végpontján lévő emberek: az introvertált emberek alap ingerlési szintje magasabb, így kevesebb külső inger optimális a számukra, miközben az extravertált emberek alap ingerlési szintje alacsonyabb, így több külső inger optimális a számukra. A munka világában ez inkább egy pályaorientációs kérdés, mintsem teljesítményhez kötődő: az extravertált emberek jobban boldogulnak a társas interakciót igénylő helyzetekben, nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a köreikben inspiráló és karizmatikus személyek, miközben az introvertált emberek könnyebben mélyülnek el, így kevésbé „széles”, viszont „mély” tudásra tesznek szert.

Az Eysenck-féle gigantikus hármast 21 dimenzióban mérő EPP6 informatív a fenti szempontokat illetően: milyen teljesítményt várhatunk az egyes jelöltektől az adott munkakörben, mennyire valószínű, hogy lesz beilleszkedési problémájuk, mennyire illeszkednek az adott munkakörhöz nem csak a teljesítmény, de a személyiségprofiljuk alapján is.